San Jerónimo. Így hívjak azt a kolumbiai falut, ami abban a hat hétben lesz az otthonunk, amíg Endre túrát vezetett Panamában és Kolumbiában. Korábban nem ismertem a parányi települést és az azt körülvevő hatalmas hegyek nyújtotta lehetőségeket, de a megérzéseim azt mondatták velem, hogy jó lesz itt a gyerekekkel. Aztán a kezdeti intuícióim felett az aggodalmaskodó anyai érzés kezd úrrá lenni; két kicsi gyerekkel leszek itt, és San Jerónimoról nem tudok semmit. Szerencsére az aggályaimat hamar szertefoszlatja a falu és az itt élő emberek. Csodás hat hetünk volt itt Barangóval, Zaránddal és Katával.
Aki egyszer Antioquiában jár, annak kötelező felkeresnie Jéricót és Santa Fét. Mindkét városka más miatt érdekes, a klímájuk is különböző, mégis nagyon hasonló az ember érzete az utcákon sétálva. Antioquiában van valami hihetetlen nyugalom, amit az ember sehol máshol, esetleg csak Santander apró falvaiban érezhet. Jó itt lenni!
A pandémia előtt már utaztunk öt hónapot Barangóval; 2019-ben és 2020-ban Chile, Argentína és Kolumbia volt terítéken. Azóta gyarapodott a család, mostantól velünk tart a tízhónapos öccse, Zaránd is. A problémás határátkelések miatt kizárólag Kolumbiára koncentrálunk, annak is az északi részére. Akklimatizáció gyanánt Antioquia néhány ismertebb kisvárosát keressük fel, így jutunk el Jardínba, Jéricóba és Santa Fébe. A kiutazás nehéz volt, a helyben utazás azonban meglepően könnyen megy. Jó végre magunk mögött hagyni Európát.
Kolumbiában vannak a legszebb koloniális városok szerte Dél-Amerikában. Cartagenáról, Salentóról, Popayánról, Villa de Leyváról vagy Baricharáról már írtunk korábban, de Medellín környékén is vannak ám szépségek. Santa Fé és Guatapé simán odafér a listára, mégsem ezen városkák miatt utaznak az emberek Medellínbe. Hanem a lányok miatt...